A telefonunk az életünk része lett, visszafordíthatatlanul. Lehetséges a teljes mentesség tőle? Akárcsak egy napra is? Aki lemarad az valóban kimarad?
Az utóbbi években egyre inkább függünk az elektronikai kütyüktől, főleg a telefonunktól. Jóformán már mindent helyettesít. Menetrendeket keresünk rajta, tippeket arra, hogy hol ebédeljünk, E-mailt írunk, dokumentumokat szerkesztünk, filmet/videót nézünk, és persze telefonálunk. A TV-előfizetés már nem menő, a papír alapú könyveket is sokszor felváltják az elektronikus változatok, és a személyes találkozók is egyre ritkábbak.
Vajon lehetséges, hogy mindezt napokra, de legalább egy napra magunk mögött hagyjuk, és egyáltalán ne vegyük elő a telefonunkat? Szerintem nem igazán.
Mérsékelni lehet a használatát. Nem nyúlok hozzá öt percenként, nem nézem, hogy hány like érkezett a 10 perce posztolt képre/kiírásra. A teljes elhagyás viszont több esetben sem lehetséges. Valaki a munkája során használj a telefonját, van olyan, aki a menetrendet keresi meg rajta, hogy mikor megy a következő busz, és ha napközben mégis ellenállunk a kísértés gonosz kis manójának, akkor este az ágyban, vagy a kanapén pihenve biztosan végigpörgetjük, hogy mi történt aznap, és miről „maradtunk le”.
Mert hiába hangoztatják a Facebook-on az emberek, hogy a fiatalok túl sok időt töltenek az internet előtt, és a telefonjukkal a kezükben, és ez nem helyes, ők is épp az internetet, és talán a telefonjukat, használva írták ezt le. Azért pedig azt hiszem, senkit nem lehet tűzre vetni, ha a metrón töltött kósza perceket nem a másik bámulásával tölti, hanem a telefonjába merülve. Talán akkor is épp dolgozik. De lehet, csak végigfutja a Twittert. És akkor mi van?
A 21. században az informatika lassan minden területre beférkőzik az átlag háztartásba is. Harcolni ellene felesleges, és lehetetlen is, hiszen ma már nem tudunk úgy buszra szállni, hogy ne találkozzunk a számítástechnikával valamilyen módon.
Nem állok egyik oldalon sem. Nem értek egyet azokkal, akik az ördögtől valónak látják a telefont, vagy más eszközöket. És az sem jó, ha valaki képtelen a valóságban létezni. Én is használom a telefont, és a számítógépet, és van e-book olvasóm is.
Arról nem is beszélve, hogy ezt a fejlődést, és társadalmi változást meglovagolja a piac is, és egyre inkább fogyasztói társadalom leszünk. Amint kijön valami új dolog, máris nyúlunk érte, a régit pedig kidobjuk, jobb esetben elajándékozzuk. És lássuk be, ezzel csak adjuk a lovat a gyártók és fejlesztők alá, mert minél többet és minél jobbat akarunk, szinte követeljük. Igen, én is. És te is.
Leave a Reply