A Disability Pride Month a fogyatékkal élőket fogja össze, felhívja a figyelemet a különböző fogyatékosságokra, és arra törekszik, hogy a fogyatékkal élők és nem fogyatékkal élők együtt tudjanak élni, és mindenkinek joga legyen a megfelelő, önálló élethez. Az érintettek pedig tanulhatnak, tapasztalhatnak egymástól.
Amerikában legalábbis ezért hozták létre ezt a kedzeményezést 1990-ben, vagyis 31 évvel ezelőtt. Július hónap a fogyatékkal élőkről szól, és arról, hogy ugyanannyit érnek, mint a nem fogyatékos embertársaik.
Magyarországon ilyen jellegű, teljes hónapot átölelő rendezvénysorozat nincs. Bár sok betegségnek van külön napja, de ezek közül Magyarországon csak igen keveset tartanak számon, a “leghíresebb” a Down-szindróma világnapja (március 21.)
A DPM-hez hasonló mozgalom lehetne talán a Rehab Critical Mass, ami a Koronavírus előtt felvonulással hívta fel a figyelmet a fogyatékkal élő emberekre. Mindezt Budapesten. A vírus miatt azonban már sem tavaly, sem idén nem volt felvonulás (eddig). Az érzékenyítő óráknak is helye van az iskolákban, de a vírus miatt ezek is megszűntek, és csak remélni tudom, hogy találnak majd megoldást a visszatérésre, mert fontos lenne már gyerekkorban tudatosítani, hogy nincs semmi baj azzal, ha különbözünk.
Pedig igenis szükség lenne egy DPM-re itthon is, hiszen a mai napig vannak olyan épületek, amelyek közel sem akadálymentesek, egy kerekesszékesnek a lakáskeresés kész rémálom lehet, arról nem is beszélve, hogy sok esetben a munka világában sem egyszerű elhelyezkedni egy fogyatékkal élőnek, és ha mégis sikerül, akkor sem biztos, hogy a fizetéséből fent tudja tartani magát. Sokszor hajlamosak vagyunk elfelejtkezni arról, hogy a sérült gyermeket nevelő szülők nem tudnak visszatérni a munkába, hiszen a gyermeküket ápolják otthon. Az erre kapott ápolási díj 2021-ben bruttó 41.355 ft., de a kiemelt ápolási díj is csak 74.403 ft. ráadásul igen komoly feltételeknek kell megfelelni, hogy megkaphassa a szülő ezeket az összegeket. Az pedig nem megoldás, hogy ezek a gyerekek intézetbe kerüljenek.
Bár igen kevés szó esik a magyar helyzetről, és így úgy tűnhet, hogy minden rendben van, de igenis szükséges beszélni erről is.
És az is jó lenne, ha tudatosítanák az emberekben, hogy attól, hogy mások vagyunk, nem vagyunk rosszabbak, egyszerűen csak különbözőek. Nincs két egyforma ember a világon, jó lenne békében élni egymás mellett.
Bea
Leave a Reply